A falu története
Iszkaszentgyörgy már a honfoglalást megelőző évezredekben is lakott hely volt, bronzkori település nyomait tárták fel a község területén. Feltételezik, hogy Várpalota- Csór irányából Iszkaszentgyörgyön keresztül egy római időkben épített út vezethetett, amely Magyaralmás- Csákberény- Csákvár felé haladt. A Római Birodalom összeomlását követő évszázadokban hun, avar, germán népek telepedtek meg ezen a területen, ami nem csoda, hiszen a földrajzi adottságok és a természeti viszonyok kedvezőek voltak (pl. hőforrások). A honfoglaló magyarok is felverték szállásaikat e tájon.
A község nevét már 1193-ban említi egy írásos emlék Izca alakban. Ekkor a mai település helyén 3 falu, Iszka, Szentgyörgy és Atya állt. Szentgyörgy neve a 14. században bukkan fel, 1352-ben “Zent gyurgh” , 1392-ben “Zentgurch” , 1405-ben “Zenthgyurgh” , 1409-ben “Zentgurch” , 1411-ben “Zengugh” , 1441-ben “Zenthgyorgy” , 1445-ben “Zentgowrgh” , “Zenthgyewrgh” majd “Senthgergh” neveken. 1590-ben Szent Giorg néven szerepel. Az 1691-es községi körpecséten már a teljes neve szerepel: “ISKA ZENT GIORG 1691” . 1702-ben Zent György ad Iscam, 1707-ben pedig Pagus Isca Szent-György alakban fordul elő a falu neve.
1601-ben, Székesfehérvár keresztyének általi elfoglalását követően a megtartásáért folyó sárréti csata részben településünkön zajlott.
A törökök 150 éves ittlétét, 1688-at követően a település folyamatosan lakott, a falu magja a mai tűzoltószertár környéke.
1735-ben már főúri kastély áll a településen a falu pedig terjeszkedik keleti (mai Kossuth utca) és déli (mai Szabadság utca) irányba.
1786-ban a református templom, míg 1860-ban a katolikus templom is elnyeri mai formáját.
A település a magyar történelem fordulópontjain (1848, I. és II. világháború, 1956) mindig meghozta a saját áldozatát, anyagiakban és emberáldozatokban egyaránt. Különösen fájdalmas volt a II. világháború, mert a front 3 hónapon keresztül településünk határában húzódott, a települést jelentős veszteség érte.
1940-ben bauxitot találtak a településen, ami fájdalmas következményekkel járt: a megnyitott bánya mélyművelése miatt az 1960-as években eltűnt az értékes karsztvíz a kutakból és a termálvíz a tavakból, majd 1966-ban településünk területéből a kommunista országvezetés egy nagy részt kihasított, hogy létrehozzon egy önálló, szocialista bányásztelepülést.
A rendszerváltást követően a település népessége folyamatosan növekszik, Székesfehérvár agglomerációs övezetében az egyik legkedveltebb célpontja a fiatal családoknak, illetve a város zajától megcsömörlötteknek.
(felhasznált forrás: Németh Gyula – Gombosné Kis Edit : Iszkaszentgyörgy története)
