Iszkaszentgyörgy on-line

Az Iszkaszentgyörgyi Természet- és Környezetvédő Egyesület, 2009-ben létrehozott egy 10 állomásból álló Tanösvényt.

A civil kezdeményezéssel létrehozott „Kastélybirtok tanösvény” az Amadé-, Bajzáth-, Pappenheim kastély és a hozzá tartozó gazdasági terület bemutatására vállalkozott. Cél, hogy a laikus ember is közérthető formában képet kapjon, a község történetéhez szervesen kapcsolódó kastélyról, az épülethez tartozó természeti és épített örökségünkről.

Bár a táblák többsége a múltról szól, mindegyik tábla egy-egy kis hidat jelent a múlt és jelen között. A tanösvény kínálta séta nagyszerű lehetőség arra, hogy képzelőerőnket is felhasználva visszasétáljunk a néhány száz évvel ezelőtti Szentgyörgyre, miközben részben megismerhetjük a jelenlegi Iszkaszentgyörgyöt is. A tanösvény egyes szakaszai egyben közkedvelt túraútvonalak is, így természetesen a történelmi utazásban nem maradunk le a természet szépségeiről sem.

Bízunk benne, hogy sokan felfedezik ezt az élményt, és visszatérő vendégei lesznek a tanösvénynek illetve falunknak a jövőben is.

Képek az útvonalról (picasa galéria)

Leölthető térkép és magyarázat pdf formátumban

/forrás: Székesfehérvár Városi Természetbarát Szövetség/

A műemlékem.hu weboldalon

A kastély legrégebbi részét Amadé Antal építtette. 1800-ban a kastély a Bajzáthok tulajdonába került, akik 1820-ban jelentős építkezésekbe fogtak.

A Bajzáth-kastély falfestményeit néhány éve restaurálták, s ezek időnként megtekinthetőek. A kastély ezen területét jelenleg nem használják, bár néha egy-egy kiállítást tartanak itt.

A kastély jelentős átépítése gróf Pappenheim Siegfried nevéhez kötődik a XX. század elején.

Elbontották a nyugati mellékszárnyakat, és helyükre egy emeletes, gazdag kőszobrászati díszítésű neobarokk épületet építettek, díszes ablak- és erkélyrácsokkal, az emeleti ablakok fölött kőfejekkel, a középrizalit fölött alakos szoborkompozícióval. Ebben a részben működik jelenleg az általános iskola.

Az épület nyugati végéhez délről egy emeletes folyosó kapcsolódik, amelynek emelete fedett volt, de kőpillérekkel tagolt oldalai eredetileg nyitottak voltak. Ez egy kör alakú épületbe vezet, melyet társalgóként használtak.

Az új épület nyugati végéhez észak felől csehsüvegboltozatos, illetve fiókos dongaboltozatú helyiségeket kapcsoltak, a barokk kaputorony vonalában egy átjáróval.

Ehhez merőlegesen kapcsolódik az istállószárny. Az istálló 1906-1909 között készült el. Ebben vörös márvány itatók voltak, de a lovakat nem sokáig tartották itt. Jelenleg ez a rész a Művelődési Ház, és egyben az iskola tornaterme is.

Cikk a Szép Magyarország weboldalon: Fallabirintus tükörországban- az iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastély

Hogyan éltek itt a grófok a XX. században?

A központi kastély földszintjén lakott a gróf és a grófné 3-3 szobában (háló-szalon-dolgozó), az emeleten volt az ebédlő, egyik oldalán a díszes berendezésű gazdag könyvtárral. A házaspár 4 gyermeke részben a régi, részben az új szárnyban lakott. Az új épületben voltak a vendégszobák és egy második könyvtár is. A keleti mellékszárnyban konyha, mosókonyha, vasalószobák voltak.

A kastélyhoz valaha jobb időket is megélt park is tartozik.

A Duzzogó-forrás századokon keresztül ontotta az állandóan 28°C-os, értékes ásványi sókat tartalmazó vizet. Az egzotikus környezetű fürdőt Pappenheim Siegfried gróf építtette az egykori Atya nevű falu felé vezető út mentén.

Ekkor még meleg vizű forrásokban bővelkedett a környék. A Forrófői és a Duzzogói források egy forrásrendszert képeztek, az erdőben több apró forrás tört fel szabadon az égerfák között. Télen szinte gőzölgött az erdő ezen a részen. A források hozamára jellemző, hogy három malmot is meghajtott a vizük.

A fürdőt másfél ölnyi magas, borostyánnal futtatott kőfal vette körül. Belül a fal mentén rózsalugas futott körbe. A déli oldalon kőből épült, vadszőlővel futtatott öltözők voltak. A falba és az egyik pihenőbe római köveket építettek.

Az ovális alakú medence 20-25 méter hosszú, 10-15 méter széles és 130-160 cm mély volt, amelynek alján sima folyami kavicsok közt tört fel a víz. Ez táplálta egy csövön keresztül a gyermekmedencét is, majd a felesleges víz egy zsilipen távozott egy halastóba.

A fürdőt vadgesztenyék, fenyők, kőrisek, nyárfák, jegenyék tették árnyékossá.

Az 1950-es években az intenzív bányászat miatt a források sajnos elapadtak. A medencét azóta gyomok és bokrok nőtték be.

A műemlékem.hu weboldalon

A XIV. században Iszkának és Szentgyörgynek külön temploma volt. A török utáni első katolikus templomot báró Amadé Antal építteti 1728-1731 között. Ez még jóval kisebb volt a mainál és a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. Titulusát a mai napig megőrizte.

A plébániát Amadé László, a jeles dalköltő és egyházi énekszerző alapította 1735-ben. Jelentősebb renováláson 1940-ben esett át a templom. Eleinte ferences szerzetesek vezették, de 1748-tól már egyházmegyés papok irányítása alá tartozik.

1763-ban 2 harangja volt a toronynak, 1903-ban elrepedt a nagyharang, amit 1906-ban újjáöntöttek. Már az 1763. évi feljegyzés említi az orgonát, 1870-ben pedig új orgona kerül a kórusra.

A II. vh.-ban leégett a tetőzet és a torony csigalépcsőzete, a harangokat a vasállványzat mentette meg a lezuhanástól. 1845-ben báró Bajzáth György új templomot építtetett, a régiből csak a szentély maradt meg. A templomot 1860-ban, Mindenszentek ünnepén szentelték fel.

Az 1778. évi egyházlátogatás már három oltárról tesz említést: A főoltár képe a templom titulusát, az az a Szentháromságot ábrázolja. Az északi mellékoltár festménye Szűz Máriát a déli pedig sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja. A szószékkel szembeni oldalon lévő festmény Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. A templom kapuján belépve, balra egy régi fafaragásos feszület áll. Az első gyóntatószék 1818-ban készült el.

A templom műemlék, neoklasszikus stílusú, görög kereszt alaprajzú.

A szentgyörgyi kápolnaoszlop a nevét viselő dűlő északi sarkán áll. Eredetileg nem egy oszlop volt, hanem egy szentképet tartó fali-fülke építmény, annak azonban mára már nyoma sincs. Formája eltér az útmenti keresztekétől. Csak a csúcsán van egy korpusznélküli görögkereszt. Alatta a négy oldalán festett képen az országútra néző Szent György, a falu védőszentje, a legelő felé Szent Vendel, aki a jószágok patrónusa, majd a Pieta: halott Jézus édesanyja ölében, végül Szent Antal képe, aki a szegények pártfogója, a gazdagok megintője, az elveszett jószágok megkeresője.

Hazánkban a szakrális emlékjelek között ez a stílus kissé idegen. Párja is csak Sopron megyéből ismeretes.

Terveztetője és építtetője Bajzáth Valéria és Pappenheim Sándor gyermeke, Pappenheim Siegfried . Ezek szerint hazája stílusát ültette át új uradalmába.

A műemlékem.hu weboldalon

A jelenlegi templom az első templom 1781-es leégése után épült, míg a tornya 1868-ban. 1911-ben orgona került a templomba, és ekkor készültek a karzatok is. 1927-ben két harangot öntet a gyülekezet. A legrégebbi, a középső harang 1869-ből való.

1945-ben egy akna szétrombolta a toronysüveget, melyet utána újjáépítettek, de már ennek a cseréjére is sor került 1999-ben, s ez látható ma is. 2005-ben jelentős felújítások történtek a templom belső részében. Többek között sor került a régi padok lecserélésére, így jelenleg új, fűtőpanelekkel ellátott padok találhatók a templomban.

A cintériumban megtalálhatjuk az eddigi lelkipásztorok névsorát, amely 1606-tól kezdve folyamatosan ismert.